--NEW--

•Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én énmagam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.

•Rossz voltam, se te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem hallhatatlan.

•Kell a föld, hogy legyen élet.
Kell a nap, hogy legyenek fények.
Kell a határ, hogy ne legyen végtelen.
S kellesz te, hogy boldog legyen az életem.

•Amit a szíveddel érezhetsz, soha nem ér véget,
mert a szerelem öröktől fogva éget.
Ezért figyeld, hogy miután megszületsz,
élsz magad, vagy a szerelem éltet…

•Hallgasd a szerelem csendes dalát,
Csak arról mesél, hogy valaki imád!
Valaki szíve csak érted dobog,
S ez a szív téged örökké szeretni fog!

•Minden kincsemet neked adnám, ha volna,
De egyetlen kincsem te vagy, és téged soha senkinek nem adnálak oda.

•Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent,
csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset!
Egy forró csók, mely tüzes a vágytól,
érzem örökre hozzád láncol!

•Mikor szívünk először összedobbant,
Mikor szemed rám nézve lángra lobbant,
Mikor az első csókod az ajkamra égett,
Én már akkor úgy éreztem, meghalok érted!

•Mióta megismertelek, azóta szeretlek:
rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek!
Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva,
mert itt vagy velem, a szívembe zárva!

•Ha megkérdeznéd, vajon miért szeretlek,
Válaszolni nem tudnék neked.
Ha megkérdeznéd, vajon miért is jó veled,
Azt mondanám, mert szeretlek.
Szeretem, ahogy vigyázol rám,
Szeretem, mikor beszélsz hozzám,
Szeretem, mikor megsimogatsz,
A haragot és a mosolyokat.
Szeretek mindent, mindent ami te vagy.

•Amióta megláttalak, rabod lettem néked.
Bármerre is visz a sors nem feledlek téged.
Orgonafa árnyékában megsúgom majd néked,
Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki téged.

•Valaki egyszer
Valakit meglátott.
Valaki azután
Valakit imádott.
Valaki imába
Foglalja nevedet.
Valaki érted
Meghalni kész.

•A lány élete egy robogó vonat.
Vezetője egy ifjú, vészjelzője a mama.
Váltója a szerelem, állomása a házasság.
Jól válaszd meg a vezetőt, figyeld a vészjelzőt.
A váltónál baj ne érje a vonatot.
Egy biztos, boldog házasságba érjen.

•Gyere szeress úgy mint régen
Ne engedd, hogy búbánat emésszen.
Ne nevess a más szemébe,
Ne csókolj senkit, csak engem,
Hisz érted dobog a szívem
Drága szép kedvesem.

•Ha két szív lángra gyúl,
Csókolni hamar megtanul.
Az egyik kér, a másik ad.
Vajon melyik a boldogabb?

•Ha tiltott csók csattan, meghallja más.
Egyik kérte, másik adta, melyik a hibás?
Sem a fiú, sem a lány, hisz a szívük egybelel.
Aki őket megzavarta, büntetést érdemel.

•Nincs nagyobb gyönyör a világon,
Boldogság sem talán,
Mikor átölel akit szeretsz,
S megcsókol az a srác(/lány).
Mikor kis ajka súgva
Egy édes szót remeg.
Mikor neked egész tested
A boldogságtól remeg.

•Szívembe zártalak,
Kiskulcsa elveszett.
Rácsait ne törd szét,
Hisz örökké szeretlek.

•A szív egy bús örökmozdony,
Amely sohasem szünetel.
Láthatatlan erő hajtja,
Melynek neve: Szerelem.

•Könny és szerelem: édestestvér.
Nem szerelem az, mi könnyet sem ér.
Aki soha nem sírt, az sohasem szeretett,
Mert a könny és a szerelem egy napon született.

•Ne haragudj, hogy én téged szeretlek,
Arról az én árva szívem nem tehet.
Te lettél a reménységem csillaga,
Csillag nélkül de sötét az éjszaka.

•Egy tanács: vigyázz magadra!
Egy kérés: ne változz meg!
Egy kívánság: ne felejts el!
Egy hazugság: nem szeretlek!
És egy igazság: borzasztóan hiányzol!

•Mi az élet? Szerelem!
Mi a szerelem? Csók!
Mi a csók? Gyere ide hamar és megmutatom!!!

•Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett,
S minden édes csókot a számon felejtett!
Akkor tenne még igazán szépet,
Ha mindörökké nekem adna Téged!

•Sötét éjjel, édes álom tavaszán felébredek,
s kicsi szívem vadul kalapál,
kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem,
szeretném ha velem lennél, örökké csak velem!

•Ha a csókok esőcseppek, egy tengert küldök!
Ha az ölelések falevelek, egy erdőt küldök!
És ha a szerelem örök, az örökkévalóságot küldöm Neked!

•Hajnal az erdőn…

Harmatcsepp csillog a fák levelén,
Kézen fogva sétálunk, csak te meg én.
Hajnalodik, a nap új erőre kap,
Lágy, édes szellő az arcunkba csap.
Az erdő lassan fénybe borul már,
A sugarak cikáznak, reggel van már?
Patak habja zubog a köveken,
Madárka énekel önfeledten.
Boldogság önti el lelkünket,
Melegség önti el szívünket.
Egyre több jel mutat arra,
Hogy ez a szerelem hajnala!

•Az élet egy angolkeringő,
Melyet eltáncolsz a sírig,
De boldogságot attól függ,
Kivel táncolod végig.

•Az életben három erényt kövess:
higgy, remélj, szeress!
Higgy, de kinek?
Remélj, de mit?
Szeress, de jól nézd meg, hogy kit!

•Ha majd érzed a május illatát,
Ha meghallod egy kismadár dalát,
Ha lázban éget egy tavaszi est,
Ha szíved fáj és dobogni kezd,
Ha éjszakákat töltesz álmatlan,
Ha egy fényképet csókolsz lázasan,
Ha majd sírni fogsz egy éneken,
Akkor tudod meg, hogy mi a: SZERELEM!

•Kaland az élet, ezt mondták már nekem sokan.
Kaland az élet, és mindennek nagy ára van.
Szemedbe nézek, és forog a világ velem.
Szép ez az élet, mert elhozott téged nekem.

•Te vagy az első, kinek hinni tudtam,
Te vagy az első, kinek nem hazudtam.
Te vagy az első, kit igazán szeretek,
Te vagy az első, kit sohasem feledek.

•Mikor e levelet elkezdtem írni,
Két kicsi csillag elkezdett ragyogni.
Két kicsi csillag fényénél írom a levelet,
Mert igazán szeretem a te pici szívedet.

•Sok jónak és igaznak legyen szíved nyitva.
Ez a boldogság legelső titka.
Négy szót jegyezz meg csupán:
Egyet szeress, de igazán!

•Üres az ágy, és nem jön az álom,
Nem szól a zene, hiába várom.
Üvölt a csend és hallgat az élet,
Rámtör az érzés: SZERETLEK TÉGED!

•Féltelek, ezt meg kell értened,
mert félteni csak azt lehet,
akit az ember igazán szeret!